A magyar pályázat ezen túlmenően azt a célt is szolgálja, hogy a pályázattal előkészítse és elősegítse azt, hogy a magyarországi ingatlanfejlesztők eredményesen vegyenek részt a FIABCI nemzetközi nívó díj pályázatán. Az elmúlt 10 alkalommal a hazai pályázaton több, mint 200 alkotás mutatkozott be és a legjobbak nagy sikerrel szerepeltek a hazai eseményt követő FIABCI nemzetközi pályázaton.

A pályázat eredménye
I. díj: Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központ - Arcadom Építőipari Zrt.
vezető tervező: Noll Tamás; építész: Madzin Attila; belsőépítész: Csavarga Rózsa; projekt építész: Hidasnémeti Máté (M–Teampannon Kft.)

II. díj: Dubniczay Palota - Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata
építészet, belsőépítészet: Karácsony Tamás DLA, Kern Orsolya, Klobusovszki Péter

III. díj: József Attila Tanulmányi és Információs Központ - Szegedi Tudományegyetem
építész tervező: Mikó László, Szántó Tibor

Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata 1997-ben országos, nyilvános és titkos tervpályázatot írt ki a volt Dubniczay barokk palotában kialakításra kerülő Európa Ház, Várgaléria, és a Magyar Építőipari Múzeum Téglagyűjtemény tanulmánytervének elkészítésére. Az első díjas pályamű tervezői – Karácsony Tamás, Kern Orsolya és Klobusovszki Péter – kaptak megbízást az engedélyezési terv elkészítésére. Az 1998-ban elkészített terv pénzügyi okokból nem valósulhatott meg.

2002-ben az önkormányzat elhatározta, hogy a korábbi programban szereplő Európa ház helyett a László Károly Gyűjteményt kívánja az épületben elhelyezni. Az ekkor megszerzett építési engedély – a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt –, a funkcionális módosulással járó legszükségesebb változtatásokra korlátozódott. 2003 és 2006 között készültek el az épület felújításának végleges tervei.

A Dubniczay palota rövid építéstörténete
A vár középpontjában, a püspöki palotával szemben áll a veszprémi barokk építészet egyik legszebb emléke, az 1751-ben Dubniczay István kanonok által építtetett lakóház. A palota egy kelet-nyugat irányú, az utcától a várfalig tartó telken áll. Az „L”-alaprajzú főépület és a kétfelől hozzá csatlakozó gazdasági és kiszolgáló célú épületek „U” alakban zárják közre a bensőséges hangulatú udvart, melyről szép kilátás nyílik nyugat felé. Az utcai homlokzatokon a sima felületű lizénák, a párkány és a durva felületű faltükrök kontrasztja alkot harmonikus barokk építészeti egységet, továbbá az emelet a törtívű szemöldökpárkánnyal és kagylós stukkódísszel koronázott ablakaival, a főhomlokzat a szobordíszes timpanonnal, a falpillér-párral hangsúlyozott középrizalittal.

Az épület több szempontból is meghatározó szerepe játszik a városképben. Dél felől a központi tér felé közeledve – az egyetlen utcára felfűzött házak sorában – az elénk táruló látvány fókuszában áll fűrészfogas beépítésével, a tölcséresen kiszélesedő utca terébe erőteljesen benyomuló négyaxisos oldalhomlokzatával. Főhomlokzata a székesegyházzal, a püspöki (ma érseki) palotával, a nagypréposti palotával határolt, Szentháromság oszloppal díszített térre néz. Udvari homlokzata nyugat felől a sokszor megörökített veszprémi látkép lényeges eleme, a várfal rondellájának maradványával.

Mai állapota több építési periódus nyomát őrzi, melyek meghatározását Dr. Kralovánszky Alán az 1980-as általa vezetett feltárás alapján vázolta fel először, majd G. Lászay Judit művészettörténész pontosította ezt a saját falkutatására és a kivitelezés közbeni megfigyeléseire támaszkodva (1997-2006). A vári beépítés jellemzően zártsorú, a míves homlokzatok összefüggő tömör térfalat alkotnak. A Dubniczay ház tömegének sarokszerű kiszögelése a középkori vár védelmi rendszerét, a kapuépítmény és belső várfal nyomvonalait őrző-követő térbeli struktúra. Karakteres csuklópontja a Vár utca alsó utca-szerű és felső, a Püspöki palota előtt térré öblösödő szakaszának. A Dubniczay-ház épületegyüttese a számos építési periódus során változó beépítési formákat mutatott.

Kiemelkedő jelentőségűek a feltárt díszítőfestések a hét emeleti szobában és a kapualjtól balra eső helyiségekben. Ezek többnyire jó állapotúak és magas színvonalúak. Minden szoba kifestése eltérő: van közöttük brokáttapéta utánzat; márványlábazatos faltükrökkel díszített; csíkos mintázatú; a középtengelyben lévő szoba falain pedig, a 18. század második felében igen divatos egzotikus madaras tájkép ábrázolás (pálmafák, sások, liliomok) található.

A felújított épület
A ház korábbi beépítési módjai közül az utolsó, a XX. század végére kialakult „U” alakú formát őrzi meg. Az északi szárny fölötti emeletráépítés, szimmetrikussá egészíti ki az udvar két térfalát, összefogja a földszinten lévő, különböző periódusban épült helyiségeket. A déli oldalon, az elbontott toldaléképület helyén a korábbi épületnagyságot követő, a magtárral azonos párkánymagasságú új téglaépület készült. A főépület 1905-ben leégett manzárd fedélszerkezetének formája rekonstruálható volt, ennek alapján készült a padlásteret is magába foglaló, barokk minta alapján szerkesztett tető. Az épületben két múzeum működik.